Ütvefúró

Varga Gábor, 2007. november 27.

Olajos munkásruha gombjai bomlanak, zsíros haj tincsei omlanak sűrű szőrös vállra, gyengéd érintésre várva. A hajnali sötétben lisztes kötényben fáradt háziasszony lába széttárva.

Húsz ujj tapogat vakon, pára az ablakon, lógó melleket benntartó megsárgult melltartó rozsdás kapcsával küzdve áll előtte a büszke – vasúti rakodó.

Koszos alsók szakadnak recsegve, unottan reszelve zakatol tovább az ösztön, felnyögnek rögtön; fénylő gyémántok lettek büdös izzadságcseppek meggyötört testükön.

Önelégült lihegés, hangos óraberregés tölti be a teret, pihenni nem lehet, vár az olajos vagon ezen az új napon, hogy vánszorogjon tovább a gyászmenet.