Szerelem

Varga Gábor, 2007. április 14.

Lágyan hullámzó homokdombok, meztelen combok, ígérő, szemembe mélyedő fekete pontok. Soha nem voltam még ennyire boldog. Naplementeszín csillan a hajadon, csókom az ajkadon, ízed mámorít, a világot akarom – megkapom!

Szívemben emléket hordok, zenénkből akkordok szétfoszló hangját néha még dúdoljuk. De messze már, homályos foltok, megölték nyomasztó gondok, csillagunk lehullott, álmaimban céltalan ölök, ártatlan vért ontok.

Ráncos kezemmel a homokba nyúlok, megbomlott elmémben kereslek – közben mögülem a fülembe súgod: papa, még mindig szeretlek.