Sötétben

Varga Gábor, 2009. február 26.

Csak ülök a sötétben.

Fáradt kezemmel támasztom a fejem és ülök a sötétben.

Fáradt kezemmel, mellyel hajad simogattam, támasztom a fejem és ülök a sötétben.

Rád gondolok.

Hosszasan rád gondolok és ülök a sötétben.

Hosszasan rád gondolok, első csókunk ízét keresem kiszáradt számban és

Csak ülök a sötétben.

Hosszasan arra gondolok, mit ronthattam el.

Miért nem látok semmit, csak téged érezlek, hogy átölelsz és szeretsz, s gondolsz-e rám te is

Valahol a sötétben.