Pusztító vihar…

Varga Gábor, 2008. március 18.

Pusztító vihar a dühöm, elsöpör, közben lábad eltöri; térdre rogysz, úgy ütöm fejed, s tolvaj – ezt a szót sütöm sistergő húsodba, hiába könyörögsz dadogva, véres szemem lesütöm, Istenre gondolok, s nyakad egy mozdulattal eltöröm.

Hogy fáj-e? – Ebben gyönyörködöm! S ha a véres köd felszáll, magam is megölöm.