Pillangók

Varga Gábor, 2007. február 9.

Zsenge bokor rügyedzik, virágok álmos bimbójára csókol ezernyi színt a hajnal. Tarka pillangó bontogatja harmattól nehéz szárnyait, miközben a narancsos nap meleg szeretettel simítja végig a mezőt.

A fák árnyéka egyre rövidül, a bóbiskoló madarakat az ég végtelenje hívogatja. A szorgos méhek már elindultak mézet gyűjteni, a fűszálak tövében hangyák masíroznak.

Egy fiú fekszik a mező közepén. Álmaira gondol.

Övé lesz a világ! Űrhajós lesz, odafentről mindent látó, csillagok közt élő. Felfedező. Vagy híres tudós, filozófus, az életnek értelmet adó. Népének tisztelt vezére.

Imádott filmsztár, rockbanda énekese. Bálvány, példakép. Bohém, az élvezetért élő író. Orvos, tűzoltó. Tanár. Apa.

Gyöngyhalász, ki minden gyöngyszemért a pokolba merül alá. Pilóta, hogy vallomásként tűzcsóvát húzhasson az éjszakai égen. Szerető, ki az életét adná.

Értetlenül bámulok lefelé, a vérbefagyott testre.