Kliensoldali XSLT: a világ még nem érett

Varga Gábor, 2005. június 22.

Az információs társadalomban mi lehetne fontosabb cél, mint az információ közlése? Az akadálymentes kommunikáció előfeltétele pedig a közös, a résztvevők által ismert, beszélt és kölcsönösen elfogadott jelölésrendszer, nyelv. A számítástechnikában ilyen, nemzetközi szabványokban rögzített megoldások az XML alapú nyelvek.

Az XML ereje abban rejlik, hogy kellőképpen strukturált ahhoz, hogy gépek képesek legyenek értelmezni, ám elég olvasható is maradt, hogy az emberek is elboldoguljanak vele. Érthető választás tehát, ha az információt, aminek a birtokában vagyunk, amit létrehozunk vagy átalakítunk, ennek a technológiának a segítségével kívánjuk minél többekhez eljuttatni.

Információt többféle médium is hordozhat, hang, kép, videó, szöveg; és bár például képek megjelenítésére is létezik XML alapú formátum, most elsősorban a szöveges közlést vizsgálom.

1. A szerző szerepében

Szerzőként - ezt általános igazságként megjegyezhetjük - az ember nem szeretne törődni a technikai részletekkel. Írni szeretne, és ettől a szerepétől minél kevésbé megfosztva lenni, minél kevesebb megkötésbe ütközni. A szabadszöveg mutatkozik elsőre a számára legkedvezőbb formának, ám ezt nemhogy gépek nem tudják értelmezni, még emberként is nehézkes. A gondolatok struktúráját a szövegben hagyományos eszközökkel, szakaszokkal, bekezdésekkel jelöljük, a hangsúlyos mondandót kiemeljük, ezeket a strukturális - és szemantikai - elemeket mindenki ismeri és tudja használni. Így a szerző számára nem is akkora plusz feladat, ha ezeket az eszközöket használnia kell az alkotás folyamata során, ám a gépek a strukturált és szemantikus jelölésrendszer miatt a megértés egy első lépcsőfokára léphetnek: képesek lesznek az információ rendszerezésére, akár feldolgozására is.

Mélyebb értelmet akkor nyerhetnének a publikált dokumentumok, ha teljesen szemantikus módon épülnének fel, és megfelelő betáplált háttértudással a számítógépek képesek lennének összefüggések felismerésére, következtetések elvégzésére. Erre nyújtanak eszközkészletet az RDF koncepció, az OWL ontológileírások, valamint számos további, programozottan értelmezhető információleíró megoldás.

Amíg azonban ezek a megoldások gyerekcipőben járnak, és nem léteznek olyan szoftverek, amelyek képesek lehetnének az így szolgáltatott információt emberi gyomorral is emészthető formában, intelligensen prezentálni, mindenképpen két részre szakad az információközlés folyamata. A szemantikus világhálót építő úttörő információforrások száma csekély, hiszen gyakorlatilag csak kísérleti mintául szolgálnak, vagy csak bizonyos speciális területeken elterjedtek. Általános marad továbbra is az emberi fogyasztásra szánt dokumentumok publikálása , hiszen az információ végső célja, a hasznosítója mindigis az ember lesz; gépek számára publikálni egyelőre kissé bizarr és öncélú lenne.

A cél tehát egy, a szemantikus leírás megfelelő fokát biztosító formátum kiválasztása, lehetőleg XML alapokon, hogy az eszközfüggetlen feldolgozás minél egyszerűbben implementálható legyen. Két megoldás adja magát: az eleve webes publikációra kifejlesztett XHTML és az általános, főként könyvek esetében használt DocBook, illetve ennek egyszerűsített, inkább cikkek és esszék számára kialakított változata, a Simplified DocBook. Tekintettel arra, hogy a webes hipertext-koncepció és a hagyományos, lineáris szerzői munka milyen távol áll egymástól, a kényelem és a kevesebb felesleges szintaktikus elem szempontjából előnyösebb választás a Simplified DocBook. Ennek egyetlen hátránya, hogy nem támogatja az XML névterek használatát, így a más típusú dokumentumok beágyazása nem megoldott, ám a célom nem is egy általános leírásra alkalmas nyelv kiválasztása volt, hanem egy olyan megoldás találása, mely az iskolában kialakult szövegalkotási beidegződésekkel a legkényelmesebben együtt képes működni.

A DocBook az OASIS (Organization for the Advancement of Structured Information Standards) által elfogadott szabvány. A szövegalkotáshoz való alkalmazkodását mutatja, hogy a népszerű OpenOffice szövegszerkesztő által is támogatott formátum, így az ebben a formátumban történő dokumentumszerkesztés még a technikailag kevéssé képzett alkotók számára is könnyen járható út.

2. Az olvasó szemszögéből

Olvasóként legfőbb elvárás, hogy az információt, amihez hozzá szeretnénk férni, minél kényelmesebben érhessük el. Ez két összetevőből áll: egyrészt, mivel elektronikus formában érkező dokumentumokról van szó, a megjelenítő szoftver szolgáltatásai előtt nagy tér nyílik meg, ha valamelyest tudatában tud lenni a dokumentumok szerkezetével, elősegítve a navigálást és a keresést. Másrészt egy adott módon elkészített és kinéző dokumentum lehet, hogy más eszközökkel történő megtekintése során az eszközök korlátainak következtében nem élvezhető, vagy fogyatékkal élő emberek számára a flexibilis kezelhetőség hiányában használhatatlan.

Ha nem átlagos olvasó lennék, egy-egy igen gazdag vagy hasznos információforrás láttán bizonyára felmerülne bennem a késztetés, hogy az ott található adatokat gépi úton feldolgozzam, számomra fontos információt állítsak elő belőle, eljuttassam más eszközökre, máshol is megjelenítsem. Ezeknek a feladatoknak a szempontjából fontos, hogy a dokumentumok minél inkább struktúráltak legyenek, az értelmezésük minél kevesebb "varázslatot" igényeljen. Vagy az átlagosnál igényesebb vagyok, és nem tetszik az információ megjelenítési módja? Ha a dokumentumok az jelentésbeli struktúra szerint annotáltak, könnyen átszabhatók más, tetszőleges kinézetűre.

3. Első próbálkozás

... folytatása következik ...