Kis madár

Varga Gábor, 2007. január 29.

Kis énekesmadár ül a kalitkában, gyógyultan. Tolla ékes, hangja mézédes – hetekig ápoltam: álmának őrzője, holnapjának bölcsője én voltam.

Messze néz, ki az ablakon, szeretném még, de vissza nem tarthatom, várja az ég és még hallom szép énekét talán. Visszahozzák majd a napfénytől félő gondolatok.

Kis lába a kalitka kapujára lép, szemembe néz, de már nem látom őt, elvakít a tükör foncsora. Kibontja összeforrt szárnyát, eléri minden vágyát, megtörtént a csoda.

Más anyagból szőtt érzelmeket öltök magamra, hátradőlök székemben, mint nagyapám – megtanultam csendesen szeretni.