Hullócsillag

Varga Gábor, 2007. július 31.

Vihar tombol az éjszakai égen, ezer meg ezer fát kitépett, gyilkos villámok ragyognak fehéren. A haldokló csillagokat nézzük egymás szemében.

Gyökerük a földből kifordult, meggyilkolták őket orvul, a templom harangja sírva kondul. Egy csillag sem mozdul.

Fortyogó patakban folyik a vér, fojtogatóan szűk lesz a tér, fent álmosan pislogni kezd egy épp most ébredő tündér.

Pálcáját mozdítja szelíden, csillámport hint el a szélben, hinni akar gyermeki énem: új csillag tűnik fel az égen.

Lángokban áll a város, nincs menekvés, a halál vár ránk most, beteljesült a vérvörös átok. Szemedben soha nem látott varázslatos csillagképeket látok.