Fekete gyémántok

Varga Gábor, 2008. február 18.

A világegyetem közepe egy végtelen mély fekete kút, azúrkék tó szívében; a szivárvány hét színében tündöklő sugarak

mossák könnyes partját; a herceg kivonva kardját áll szemben a csípő széllel, a penge teste vérrel lett halálszínre festve;

csendben leszáll az este, s a gyémánt, mi kútba esve tűnt el a világ elől hangokat hall kelet felől, s felrebbennek a madarak

fészküket örökre elhagyva, délibáb álmukat feladva, hogy mentsék hazug éltük, mert a végzet jött el értük – a meglopott herceg

áll rajtuk kegyetlen bosszút! A sötét kút tündére álmot csókol a szemére; sírjára színes virágot rakott, a kút mélyén új gyémánt ragyog.