Eredendő bűn

Varga Gábor, 2007. november 1.

Szemérmesen, szerelmesen félretekint. Áll az ablak előtt, odakint, álmot álmodik titokban. Gyilkos, bénító hideg van.

Homlokán a szenvedély gyöngyözik. Legtisztább ruhájába öltözik, meztelen testét kezével végigsimítja, arcát a lüktető vér pirítja.

Nedves ajkain csók ízét érzi, legszebb másodperceit idézi. – Lobban a láng a kályhában. – Láthatatlan erő ringatja karjában.

Pusztító vihar söpri el a szobát. Nem marad más, csak ő. És az ablak előtt egy reszkető nagykabát. Vörösre festi az eget a bűn. A mélyből a pokol tüze tör fel.

Titokban még jégvirágot lehel a fagyos ablaküvegre. A lány óvatosan a kezébe veszi. A fiút őrülten szereti.