Emésztő lángok

Varga Gábor, 2007. augusztus 14.

Belefeledkezem lángoló tekintetébe, szívem hevesen ver. Hosszú perceken át nézem. Soha senki nem ismer fel. Szemtől szemben állunk az utcán, testem lázasan remeg. Félve megszólítanám, de odalépni nem merek. Szememben táncot jár, de az idő csak pereg.

Órák óta figyelem. Lassan ő is észrevesz.

Nincs többé kegyelem.

Perzselő szemébe nézek mélyen, tekintete nem ereszt. Ájultan fekszem az izzó parázson, nyakamban tüzes bélyeg a kereszt. Fölöttem mormolják: isa, por és homou – a gyújtogató hatalmas szemeket mereszt.