Emberi kapcsolatok a kibertérben

Varga Gábor, 2005. január 26.

Az esszé témája az internet hatása az emberi kapcsolatokra, online és offline kialakuló ismeretségek esetén játszott romboló vagy köteléképítő szerepe, tipikus internetes közösségek vizsgálata. Az ismert és népszerű szolgáltatások, az e-mail, IRC, az azonnali üzenetküldés és a személyes honlapok publikálása mellett érint olyan manapság divatos kezdeményezéseket is, mint a weblogok írása vagy a who is who adatbázisok. Víziókat ismertet a kommunikáció jövőjéről, a virtuális valóság társadalmi veszélyeiről.

1. Internet is Evil.

A számítógép menekülés a világ elől. Bezárkózás.

Tamás egy monitort bámul már órák óta. Körülötte egy lélek sincs. Ha mégis arra járna valaki, ő megpróbálna tudomást sem venni róla. Szemében lüktetnek az erek, kézfeje a billetyűzetre feszül: Quake-ezik. Tamás egy átlagos tinédzser. Délutánjait otthon tölti, nem sportol, kicsit el is van hízva. Rengeteg szabadideje van, és mind a számítógépe előtt tölti. Édesanyja aggódik.

Tipikus eset vagy sarkított nézet? A probléma elhallgathatatlanul jelen van a mai fiatalkorú társadalomban. A technológia fejlődésével egyre vonzóbb alternatívája lesz a valóságnak a kibertér, és egyre több, a közösség perifériájára szorult egyén próbálja majd meglelni szerencséjét ebben az új világban.

Miért szorulnak ezek az emberek a perifériára? Miért nem élnek aktív közösségi életet? Kommunikációs nehézségek, másfajta érdeklődési kör, nehéz életkörülmények – ezek mind lehetnek ennek okai, és ami még szomorúbb, ezek önmagukra visszaható jelenségek, nehéz megtörni a kört és talpraállni. Az internet a könnyű út: tiszta lappal, nekünk tetsző személyiséggel kezdhetünk új életet, melyben távol tudhatjuk magunkat valós problémáinktól.

Az internet anonimitast nyújt, mellyel élhetünk, és bármikor visszaélhetünk. Nem kell bátorság, hogy kipróbáljuk, amit igazából sosem mernénk. Ugyan ki tudná meg, hogy egy csínyt mi követtünk el, hogy egy rosszul eső megjegyzést mi ejtettünk el? Ugyan ki tudná meg, hogy nem is azok vagyunk, akiknek kiadjuk magunkat? És ugyan, ki bízhatna meg a másik emberben, tudván, hogy bárki lehet? Nem csak kíváncsi tizenévesek próbálnak ismerkedni a világhálón, erre szakosodott csalók leselkednek jelszavainkra, hitelkártyaszámunkra, és személyes adatainkra.

A tartalmas élet hiányában a kibertérbe menekülő embereket kitűnő pótszerek várják. A barátok utáni vágyat a csetszobák hazugságtól fullasztó levegője nyomja el, a romantika helyét a pornóoldalak foglalják el szívükben. Olyan alapvető értékektől és érzelmektől fosztják meg magukat, mint a kötődés, a szeretet, a hűség, a szerelem. Minden, amivel szemben találják magukat, eldobható.

A kihívást és a versengést az online játékok és a crackerkedés jelentik. Míg előbbi viszonylag ártalmatlan – mindössze az agressziót segíti felszínre jutni –, addig utóbbi már törvénybe ütköző cselekedet. De a nagyobb kockázat nagyobb izgalmat is nyújt, és igazi elismerést a crackertársadalom részéről.

Az internet a bűnözés melegágya. Illegális fájlcsere, kéretlen reklámlevelek, gyermekporográfia – másra nem használható. Van létjogosultsága?

2. A modern megváltó

Kincsesláda. Fénylő kincsesláda.

Tamás nővére, mindenki Katája gyönyörű lány, szőke, ragyogó kék szemekkel. A vőlegénye, akit néhány éve csetelés során ismert meg, nagyon szerencsés embernek mondhatja magát. Rengeteg barátjuk van, esténként gyakran járnak szórakozni, természetesen a programról a neten informálódnak. De Kata nem csak a magánéletében sikeres: az egyik divatos online bulvármagazin nagyra becsült újságírója. Munkája során sincs nehéz dolga, böngészget a világhálón, és ha valami izgalmas esemény hírét veszi, ír róla pár sort. Persze mostanság egyre gyakrabban téved utazási irodák honlapjaira is, hiszen közelgő esküvőjük után romantikus karibi nászutat terveznek.

Ennyire egyszerű lenne? Igen! Az információs társadalom hatalmas minőségi változást fog hozni az emberek életében.

Szabad, hozzáférhető információ – ez a jövő kulcsa. Életünk meghatározó szereplője lesz; közzététele, begyűjtése és feldolgozása mindennapjaink szerves részévé válik majd.

Mit és miért tegyünk közkinccsé? A közérdekű információk és hírek természetüknél fogva és a kezdetek óta számottevő részét jelentik a nyilvános kommunikációnak, csakúgy mint a tudományos ismeretek, melyek közlésével az emberiség szellemi öröksége gyarapodik, és nem utolsó sorban a kutatómunka is felgyorsul. Létezik azonban más módon hasznos információ is, ezek művészi tevékenység eredményei, versek, irodalmi szövegek, festmények, fényképek, céljuk a szórakoztatás vagy gondolatok ébresztése.

De az új médiumnak köszönhetően nem csak az elismert művészek juttathatják kifejezésre világképüket: bárki kellő expresszív késztetést érezve publikálhat a világhálón személyes honlapok, vagy – hódolva a legújabb divatnak – webes naplók formájában. Bár ez a kommunikáció jellemzően egyirányú, mégis hatalmas segítségnek bizonyulhat egy kapcsolatrendszer kialakításában, hiszen rengeteg embernek ajánljuk így fel a lehetőséget, hogy megismerjen bennünket. Némely közösségekben a blogozásként emlegetett jelenség már-már a tudományos publikációk presztizsét is eléri és szinte kötelező, főként a webbel foglalkozók, fejlesztők, grafikusok, újságírók körében jellemző, de lassan begyűrűzik a gazdasági és politikai élet szereplőinek hétköznapjaiba is: a blogos világ szerzőinek száma többmilliósra tehető. Míg a kezdetekben a fő motivációs okok az önkifejezés, a kapcsolattartás és a szórakoztatás voltak, manapság egyre több webes napló tűzi ki céljául információk átadását, politikai nézetek terjesztését vagy akár a céges kommunikáció más, személyesebb síkra helyezését.

Az online közösségi élet aktív színterei a fórumok és a chat-szobák, ahol hasonló érdeklődési körű netpolgárok tömörülnek csoportokba. Beszélgetéseik során nem csak szellemileg épülnek, barátokat is szerezhetnek, sőt, kellően összetartó közösség offline baráti társasággá is alakulhat. Nem ritka, hogy hosszú együtt eltöltött idő után elhatározzák, hogy találkoznak személyesen is – mint ahogy az sem, hogy ezek a csoportok meglevő közösségek online leképzéseként jönnek létre.

Így az ember a netes életével nem a valódit próbálja meg helyettesíteni, hanem annak egy kiterjesztett színtereként a barátaival történő kapcsolattartásra használhatja. Miért köszönnénk el iskola vagy munka után azoktól, akikkel legszívesebben töltjük az időnket csak azért, hogy hazamehessünk? Miért ne súgdoshatnánk barátnőnk fülébe édes szavakat, mikor kilométerekre van tőlünk?

Rengeteg ember él egy életet az interneten is. Néhányan egy közösségekhez tartoznak, néhányan pedig, bár a valóságban ismerik egymást, nem tudnak egymás online kilétéről. Ennek a problémának a leküzdését tűzték ki célul azok, akik az első who is who adatbázisokat megalkották. Ezek emberi kapcsolatokat tartanak nyilván, csakúgy, mint a weboldalakon elhelyezhető friend of a friend vagy XHTML Friend Networks linkek.

Mint minden adathalmaz, az internet is akkor használható, ha könnyedén fellelhetjük benne azt az információt, amit épp keresünk, így természetesen mind ezek az adatbázisok, mind maga a World Wide Web kereshetőek.

3. Tények

Az internet ablak a világra. Ne féljünk hát kinézni rajta!

Tamás édesanyja is leül néha a számítógép elé. Nem, ő nem függő, mégis boldog lesz attól a néhány perctől, amit előtte tölt el. Régi barátnőjével ugyanis, aki a múlt rendszerben kénytelen volt nyugatra költözni, e-mailben tartja a kapcsolatot. És ha már leült, elolvassa a legfrissebb és legváltozatosabb híreket is, vet egy pillantást a várható időjárásra – és megeteti kedvenc háziállatát, a tevét.

A számítógépes hálózatok létrejöttének elsődleges oka a kommunikáció egyszerűbbé, gyorsabbá és kényelmesebbé tétele, nem csoda tehát, hogy az internet legnépszerűbb szolgáltatásai is ezzel kapcsolatosak. Az úttörő szerepet az elektronikus levelezés töltötte be, melynek segítségével nagy távolságok váltak rövid idő alatt és olcsón áthidalhatóvá, távoli emberek kerültek egymáshoz karnyújtásnyi távolságba, gondolatok váltak szabadon megoszthatóvá. Az 1965-ben létrejött e-mail azóta az internetes kommunikáció meghatározó módjává nőtte ki magát, a 440 ezer terabyte-nyi küldött levél mellett még akkor is elenyésző a 274 terabyte-ot kitevő azonnali üzenetküldés, ha tudjuk, hogy az e-mail forgalom több mint fele a kéretlen reklámlevelek kategóriájába tartozik.

Az e-mailt több ember használja online tevékenységei során, mint az összes többi szolgáltatást együttvéve, ennek oka feltehetőleg az, hogy használata egyszerű és kézenfekvő, közeli analógiában áll valós világbeli társával, a papír alapú levelezéssel. Sokan állítják, hogy az e-mail segítségével többet tudnak kommunikálni családjuk és baráti körük tagjaival, növelve ezzel is az összetartozást, szorosabbra fűzve a kötelékeket.

Az azonnali üzenetküldés, az instant messaging sem kevésbé népszerű használói körében, ám sokkal kevesebben választják a kommunikációnak ezt a formáját. Olyan az e-mailhez képest, mint a telefon a levelezés tükrében: mindkét fél egyidejű jelenléte szükséges, de gyorsabb és mindinkább kétirányú eszmecserét tesz lehetővé. Az 1996 novemberében megjelent ICQ alkalmazást számos más megoldás követte, a legelterjedtebbek közé az MSN, a Yahoo és az AOL hálózatai tartoznak, de a feltörekvő teljesen nyílt protokollú Jabber is egyre nagyobb szeletet hasít ki magának a piacból. A különböző hálózatok nem kompatibilisak egymással, az IM világ felszabdaltságának történeti okai vannak; a felhasználók pedig adott esetben kénytelenek több klienst futtatni párhuzamosan, vagy beszerezni egy több nyelvet is beszélő szoftvert, mint a Trillian vagy a Gaim.

Felhasználói táborát főként azok a fiatalok alkotják, akik amúgyis hosszú időt töltenek el a számítógép előtt tanulás vagy kikapcsolódás céljából, nekik ez egy extra kényelmi szolgáltatást jelent, lehetőséget, hogy a telefont kiváltva beszélgethessenek barátaikkal. Miért használjuk a telefon helyett, mikor az sokkal több, a hangban hordozott információ átvitelére képes? Egyszerre többekkel beszélhetünk párhuzamosan, nem igényel teljes idejű figyelmet – és a megváltozott helyzet miatt akár még szórakoztatóbb is lehet.

Az 1988 augusztusában született IRC (Internet Relay Chat) a kötetlen közösségi beszélgetések színhelyévé nőtte ki magát, a BBS chat funkciója nyomán alakult ki. Hasonló érdeklődési körű felhasználói csoportok találkozóhelye, a valós világban működő klubok mintájára képzelhető el. A különböző chatszobák rendszeres látogatói átélik a közösséghez tartozás élményét, online viselkedésükben fellelhetők olyan ősidők óta létező minták, mint a kívülálló csoportokkal szembeni ellenségeskedés, a belső összetartás, az idegenek kirekesztése – hasonló ellenségeskedések vezettek a kezdetben egységes IRC-szerverhálózat feldarabolódásához is. A csoportok hangadó egyéniségeit nagy megbecsülés övezi, ez független lehet a valóságban betöltött pozíciótól, ezért is lehet ennyire vonzó az online élet: olyan eredményeket érhetünk el, melyekről legfeljebb csak álmodhatunk, mert kívül esnek a realitásunkon.

Az IRC az emberi kapcsolatok játszótere. A gyermekek a szüleiktől és környezetüktől ellesett viselkedésmintákat játék közben gyakorolják, a papás-mamás játék közben megismerkednek a családot összetartó alapvető érzelmekkel, már az óvodában esküdt ellenségeknek szegődnek, vagy akár szerelmet vallanak egymásnak. Ennek a játéknak későbbi megnyilvánulásai a fiatalok chatszobákban lezajló anonim beszélgetései, ahol a későbbi életük során igen fontos, akár sorsdöntő kommunikációs helyzetekből kaphatnak ízelítőt minden következmény nélkül. Olyan dolgokról beszélhetnek tabuk nélkül, melyekről szemtől szemben szégyellnének vagy nem lenne bátorságuk, ennek köszönhetően egy öntudatosabb, magabiztos, nyílt látókörű új generáció nőhet fel.

Persze az online interakció során nem csak készségeiket fejleszthetik a fiatalok, gyakran előfordul, hogy olyan rokon lelkekre bukkannak, akikkel szoros barátságot sikerül kialakítaniuk az együtt töltött idő folyamán, de sok pár is az interneten talál egymásra. A kibertérben könnyen botolhatunk távoli helyeken élő idegenekbe, velük beszélgetve messzi országok kultúrájába kaphatunk bepillantást, csiszolhatjuk nyelvtudásunkat – ez a netes világ cserediákprogramja.

4. Te mit gondolsz?

Az internet – sok egyéb szolgáltatása mellett – szociális igényeink kielégítésére is kínál lehetőségeket. Ezekkel élve kisebbé tehetjük a körülöttünk levő világ távolságait, közelebb kerülhetünk szeretteinkhez, rengeteg új és érdekes arccal ismerkedhetünk meg. Ezeket nem kellő óvatossággal használva elmerülhetünk egy kényelmes álomvilágban, melyből felébredni nehéz, mígnem azt tapasztaljuk, hogy elvesztettünk mindenkit magunk körül.

A technika fejlődésével hatalmas veszélynek tesszük ki magunkat: az új és addiktív vívmányok fizikailag egyre inkább elszigetelnek embertársainktól. A jövő a távolságok eltörlődéséé és személyünk minel pontosabb online leképzéséé: a virtuális valóság azokat a különbségeket is eltünteti az online és offline világ közül, melyek ma nagyon sok embert megakadályoznak abban, hogy függőek legyenek. Mi tartja majd vissza az embereket, hogy még létező kapcsolataikat felrúgva kivonuljanak a társadalomból egy tökéletes, de fiktív életért cserébe?

Az internet – mint oly sok más találmány – mindössze egy eszköz a kezünkben, használhatjuk jó és rossz célokra egyaránt. Egyedül rajtunk múlik, hogy sikerül-e megőriznünk önmagunkat, érzéseinket, emberi kapcsolatainkat; de ha nem vallunk kudarcot, egy kényelmesebb, barátibb világban élhetünk majd.