Elérhetetlenül

Varga Gábor, 2007. január 27.

Előttem állsz, meztelen. A szemembe nézel. Ujjad hegyével végigsimítod a sorsom.

Egy életen át vártam rád. Hogy bőröm érintéstől égjen, ajkaim csók nedvesítse. Hogy a hajamban szerelmes ujjak fussanak végig, hogy nyakamra leheld és fülembe súgd, szeretsz.

Szemed reflektor fénye vakítja, lábad előtt őrjöngő tömeg. –

Hogy sóhajom vihart kavarjon, könnycseppem pusztító hullámokat keltsen.