Csukott szemmel

Varga Gábor, 2007. december 30.

Színes képek, bántó fények – csukd be hát szemed, mert mit látsz, nem való neked!

Hunyd le, képzelj, repülj el messzi-messzi földre, gondolj hegyre, folyóra, völgyre,

hol nem tépik húsod hollók, szög vájta sebeid nem égnek. Adj hát hálát az égnek,

hogy álmodban a világ szépnek, a fű zsenge zöldnek, a tenger mély kéknek, az élet egyszerűnek látszik –

És álmodj mélyen, hosszan, felejtsd el, hogy a perceket csak véredért bérelheted.

Reszkető, ártatlan lélek, hunyd le hát szemed, mert az igazság nem való neked.