Bordal

Varga Gábor, 2007. augusztus 11.

A fedeléről letörlöm a port. Vaskos Bibliám lapjai közül, mint préselt virágot, kiveszlek. Asztalom szélére leteszlek, társaságodban iszom egy pohár bort. Közös magányunkban leírunk még egy sort.

Az asztal szélén fáradtan könyöklünk. Lárma, sikoly – élet van köröttünk. Hosszú, fáradt napom volt. Pincér, öntsd még azt a bort!

Inspiráció, illékony múzsa? Tollam tintába mártott vörös rózsa. Szívem ledőlt sírjára rakom. Közben a következő poharam kapom. Leáldozóban napom.

Az asztalhoz csapom a pohár fenekét: nem vagy más, csak papírnehezék! Súlyos gondolatok húzzák a fejem lefelé. Homlokom az asztalra rakom. A következő poharam kapom.

Szívem múzeumába kísér. Csillagfényes, Duna-parti éjszakát, csillagként ragyogó szemeket, világmegváltó csókot ígér. A reggel így ér. De még mindig a következő poharam kapom. Leáldozóban van napom.