Ars poetica

Varga Gábor, 2007. december 11.

Maszatos kisgyermek néz kérdő kék szemekkel, közelebb megyek remegő léptekkel csendben, féltőn fölégörnyedek, a papíron s arcomon szörnyeket,

királylányt, szép lovon királyfit látok, düh, ármány, végtelen átok – isteni igazság egyetlen ecsettel, szőke tincsei közt vénember veszett el,

kinek nincs se élete, se álma, zsírkrétarajzában benne van világa, döglött madár szárnya, korhadó fa ága, az égi királylány erei felvágva.

A nehéz tollal beszélget a papír, a megfolyt tinta új történetet ír, csillogó kék szemmel hallgatja a mesét, mereng, tép. Butaság! – kócolja össze a fejét.