Altató

Varga Gábor, 2007. április 4.

Sss!

Didergő, remegő tested átölelem, szorítlak magamhoz, közelebb. Melleden pihen a fejem, forró szíved mesét mesél nekem.

Bátorságot fúj a szél, velem könnyezik a harmat, óvva simogat a nap, a csillagok vigasztalnak. Fejem alá mohapárna nő, takarót rám pókok varrnak.

A távolban zokogást hallani. Istent nem ismerő féltő karok akarnak tőled elszakítani. Eresszetek! – kimerülve sírok hajnalig.

Miért ropog a fegyver? Miért múlik el az élet? Kit nem ismersz, neked az mit vétett? Didergő, remegő tested képe örökre az álmaimba égett.